1945. január 6. és 10. között közel háromezer fiút, férfit hajtottak el Érdről és környékéről málenkij robotra a volt Szovjetunió hadifogoly- és munkatáboraiba. Voltak, akiket hamis ígéretekkel csaltak a vásártérre, másokat az ágyukból rángattak ki éjjel, majd a januári fagyban gyalogszerrel hajtották az embereket Ercsin át a bajai, szegedi, temesvári gyűjtőtáborokba. Sokan már útközben meghaltak, vagy a táborokban pusztultak bele az embertelen bánásmódba és a fertőző betegségekbe. Akik túlélték, úgynevezett GUPVI lágerekbe kerültek, ahonnan csak kevesen térhettek haza.
A családot senki sem értesítette arról, hogy a családapa, fiú, fivér él-e, hal-e – sokan évtizedekig várták vissza e férfiakat, aki pedig hazatért, nem beszélhetett az átélt megpróbáltatásokról.

Érden minden évben január első vasárnapján emlékezik a város az elhurcoltakról. Január 7-én reggel 8 órakor az Újvárosi Jézus Szíve templomban szentmisén, tíz órakor pedig a Kálvin téri református templomban koszorúzással egybekötött istentiszteleten emlékezhetnek a résztvevők. Az ünnepi eseményre Domonkos Béla szobránál kerül majd sor 11 órától. A megjelenteket T. Mészáros András köszönti majd, ünnepi beszédet mond Aradszki András országgyűlési képviselő.

 

A megemlékezést követően a Szepes Gyula Művelődési Központban az Érdi Városi Televízió Szabadulás nélkül című, a Lakitelki Filmszemlén különdíjat nyert dokumentumfilmjét láthatják az érdeklődők, majd pódiumbeszélgetésre várják az érdeklődőket a film készítői.

A városi rendezvény után két nappal, január 9-én, a Magyar Földrajzi Múzeumban vehetnek részt egy előadáson a megemlékezők. 17 órától Lendvai Timár Edit muzeológus, a téma kutatója beszél arról, hogyan alakult az Érdről és környékéről elhurcoltak sorsa a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban.