A nemzeti és az internacionalista szocializmus szellemisége, amivel ezreket tereltek a halálba és tízezrek életét tették tönkre, sajnos nem tűnt el. Itt van köztünk, neoliberális szabadossággal, és más nemzettársainkat megbélyegző jelszavaikkal megfűszerezve. Rontja, bomlasztja és mérgezi a társadalmat, elárulja a testvért, idegenhez menekül a sajátjai ellenében, és mindenre képes a hatalom megszerzéséért – fogalmazott Aradszki András országgyűlési képviselő az elhurcoltak érdi emléknapján tartott beszédében vasárnap. Mint a kereszténydemokrata politikus rámutatott, szükség lenne a bűnösök eddig nem tapasztalt bűnbánatára.

 

T. Mészáros András polgármester köszöntőjében kiemelte: az 1945 januárjában történtekre a rendszerváltás előtt csak a templomokban, és szinte titokban lehetett emlékezni.

„Azért jövünk össze minden évben január első vasárnapján, hogy ne feledjünk. Mert nem feledhetjük ezeket az embereket, és a gyilkosokat sem” – hangsúlyozta.

1945. január 6-10. között háromezer férfit, fiút hurcoltak el málenkij robotra Érdről és környékéről. Ercsin keresztül a bajai, szegedi, temesvári gyűjtőtáborokba vitték őket, és sokan már útközben, vagy ezekben a táborokban elpusztultak. A túlélők a Szovjetunió úgynevezett GUPVI lágereibe kerültek – innen csak nagyon kevesen térhettek haza.

Érden minden január első vasárnapján megemlékeznek az elhurcoltakról: reggel szentmisén és délelőtti istentiszteleten, majd a Magyar Földrajzi Múzeummal szemben felállított szobornál – ahol egy éve emléktáblát is állítottak. A városi megemlékezést követően az érdeklődők a művelődési központban megtekinthették az Érdi Városi Televízió Szabadulás nélkül című, díjnyertes dokumentumfilmjét, amit a készítőkkel tartott pódiumbeszélgetés követett.

 

A városi megemlékezés mellett az elhurcoltak hozzátartozói évről évre koszorúznak és gyertyát gyújtanak annál a kőkeresztnél, amit az egyik túlélő, Eszes Vendel több család támogatásával állított 1994-ben azon út mentén, amelyen az elhurcoltakat terelték. A leszármazottak virággal, imával, énekkel és verssel emlékeznek itt minden januárban.
Eszes Vendel lánya, Mária, az Érdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta: akik hazatértek, nem szívesen meséltek megpróbáltatásaikról, csak a rendszerváltás környékén hallhattak arról, milyen borzalmakon mentek keresztül azok, akiket ’45 januárjában elhajtottak. Eszes Vendel és fivére A két fogoly címmel írt visszaemlékezést erről az időszakról, ami egy, a témával foglalkozó könyvben olvasható.